Napustila me je odavno ova kuća.
Sastoji se samo od grdnih, ugljenisanih ruku,
što grlile su mi telo mekim glinama.
Njen malter beše mek i vlažan, pun žudnje.
Ako bih se iznova u njoj probudila,
bila bih njen prozor u zaborav.
Mogli bismo zajedno da srčemo more,
da osluškujemo pljuskanje talasa u našim telima.

_________________

Ez a ház már rég elhagyott engem.
Már csak hatalmas, üszkös karokból áll,
melyek puha agyagban ölelték testemet.
Vakolata lágy és nedves volt, tele vágyakkal.
Da he újra felébrednék benne,
feledésbe néző ablaka lennék.
Együtt szürcsölnénk a tengert,
hallgatnánk testünkben a hullámverést.